Kézvédelem

A kézvédő eszközök közé az egyujjas, a két- és a háromujjas kesztyűk, valamint az ötujjas kesz­tyűk, a tenyér-, a kar- és az alkarvédők, a csuklószorítók, az érmelegítők, és az ujj-, a vállvédők tartoznak.

A védőkesztyűk kiválasztásánál követendő szempontok:

• a veszély és ártalom típusa és mértéke, különös tekintettel azok egyidejű jelenlétére,
• a kézben tartott tárgy formája és mérete esetleg anyaga, felülete
• a munkavégzés közben tett mozdulatok jellege
• a környezet hatása.

A legjellemzőbb veszélyek a

• mechanikai hatások, ezen belül a szúró, vágó, dör­zsölő és koptató hatás,
• különféle vegyi hatások, így a savak, lúgok, maró anyagok, zsírok, olajok, szerves oldószerek, alkoholok, mérgek,
• a szélsőséges hőhatások sugárzó és kontakt formában,
• a rezgések,
• a villamos jelenségek, így az áramütés, az ívhatás, a sztatikus feltöltődés,
• valamint a biológiai tényezők.

A kézvédelem egyéni védőeszközökre vonatkozó legfontosabb szabványok:

Valamennyi kesztyűnek biztosítani kell a kéz mozgásképességét!
A bőrből készült termékek nem moshatók, vegyileg nem tisztíthatók!
Az egy darabból készített védőeszközt soha nem szabad megtoldani!
Késvágás- és szúrás ellen az ötujjas húsipari lánckesztyű alkalmas!
Vegyi oldatba merített tárgyakhoz hosszú szárú, vegyszerálló védőkesztyűt kell viselni!